Elcsíptünk egy hangfelvételt…

mobile-table2Egy érdekes, még az 1992. évi Mt. hatálya alá tartozó munkajogi eset végére tett pontot a Kúria. A döntés végkövetkeztetése: ne hagyjuk mobiltelefonunkat főnökünk íróasztalán, papírlap alá rejtve, felvétel készítésére alkalmas, bekapcsolt állapotban, mivel az jogszerűen alapozhat meg azonnali hatályú felmondást, függetlenül a felvételkészítés céljától, és a hangfelvétel tartalmától.
A bíróságok által vizsgált esetben a jogi asszisztensi végzettséggel rendelkező munkavállaló már négy éve állt adminisztrátorként a munkáltatóval munkaviszonyban. Az irodában rajta kívül a munkáltató saját és nevelt fiai dolgoztak. A perbeli időszakot megelőző évben több ízben felmerült a gyanú, hogy bizalmas információk szivárognak ki az irodából, de az emiatt tett feljelentés eredménytelenül zárult.
A munkavállaló felettese íróasztalán hangfelvétel készítésére kész állapotban, egy papírlap alá helyezve hagyta mobiltelefonját, amit alperes saját fia észlelt, és tájékoztatta róla alperest. A telefont a felperes távolította el az íróasztalról, és az így készült hangfelvételt a munkáltató egyik nevelt fiának mutatta meg, aki korábban maga is perben állt alperessel. A munkavállaló állítása szerint azért készítette a hangfelvételt, hogy bizonyítékot szerezzen arról, hogy a kollégái személyét sértő magatartást tanúsítanak vele szemben.
A munkáltató mindezek alapján az alábbi indokolással ellátott rendkívüli felmondással megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát: „Tudomásomra jutott, hogy Ön olyan hangfelvételeket készített irodámban, melyek titoktartási kötelezettségének megsértésére ad alapos gyanút, valamint felmerült a gyanú ezekkel való visszaélésre, melyről bizonyítékok állnak rendelkezésünkre.”.
A rendkívüli felmondást a munkavállaló a bíróságon megtámadta. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mivel álláspontja szerint a felperes által sem vitatott titokban történő hangfelvétel készítés a bizalmi munkakörben tevékenykedő munkavállaló részéről a rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésnek minősül. A bíróság nem tartotta bizonyítottnak azon felperesi érvelést, miszerint a hangfelvételt kollégái személyét sértő magatartása miatt készítette.  Leszögezte ugyanakkor a bíróság, hogy más személyek esetleges bántó magatartása, még annak igazolása esetén sem ad alapot arra, hogy a munkavállaló titokban személyiségi jogot sértő módon hangfelvételt készítsen felettese irodájába. A felperesi érvelést az is aggályossá tette, hogy nem az állítólagosan őt zaklató kollégák munkavégzési helyén helyezte el a mobiltelefonját, hanem felettese irodájában. A munkavállaló azon érvelése, miszerint a kollégák ott interneteztek, nem ad magyarázatot arra, hogy miért vélte úgy, hogy a kollégák miért a felettes távollétében fogják őt sértegetni.
Az elsőfokú bíróság annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy mi szerepel a hangfelvételen (azon egyébként egyetlen szó, a „hoppácska” szerepelt). A bíróság azt a magatartást értékelte, hogy a munkavállaló a felettese irodájában titokban, az ő tudta nélkül, személyiségi jogot sértő módon, hangfelvétel készítése céljából helyezte el telefonját, illetve készített hangfelvételt. Ez a magatartás önmagában alappal keltheti annak alapos gyanúját, hogy a munkavállaló a felvételt illetéktelenekkel megosztja vagy megoszthatja, amely minősített kötelezettségszegésnek minősül.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és helyt adott a munkavállaló keresetének. A másodfokú bíróság értékelte azt a tényt, hogy a hangfelvétel nem tartalmazott semmilyen olyan adatot, amelynek titokban tartásához a munkáltatónak méltányolható érdeke fűződhet, továbbá figyelemmel volt a hangfelvétel készítésének a céljára is. Kiemelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy a rendkívüli felmondás indokolása több hangfelvétel készítését rótta fel felperesnek.
A jogerős ítélet ellen a munkáltató felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyet a Kúria megalapozottnak talált. Rögzítette a Kúria, hogy a munkáltató egyértelműen arra alapította a rendkívüli felmondását, hogy a munkavállaló engedély nélkül készített hangfelvételt, amely a titoktartási kötelezettség megsértésének alapos gyanúját is felveti. A munkavállaló ezen magatartásával megvalósíthatta volna a titoksértést is, azonban önmagában a hangfelvétel rejtett készítése a felettes szobájában alkalmas lehet a bizalomvesztésre.
Az elsőfokú bírósággal egyetértve a Kúria nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a munkavállaló milyen célból készítette a hangfelvételt, illetve mi szerepelt azon, mivel az irodában bizalmi munkakört ellátó személy akkor sem készíthet titokban hangfelvételt, ha a saját sérelmeit kívánja ezáltal bizonyítani. A munkavállaló által választott mód ugyanis alkalmas lehetett olyan hivatali, más személyek közötti ügyletekre vonatkozó beszélgetések rögzítésére, amelyek a munkavállaló tevékenységi körén kívül esnek, tehát még a munkaviszonnyal összefüggésben sem kell azokról a munkavállalónak tudomást szereznie. A Kúria egyetértett abban is az elsőfokú bírósággal, hogy más személyek esetleges jogsértő magatartása sem teheti indokolttá a munkavállaló magatartását, mivel munkakörének jellegére tekintettel elvárható tőle a megbízhatóság. A munkáltató így jogszerűen alkalmazta a rendkívüli felmondást.
dr. Jónás Tünde